A rosszul tömítő vízcsapokat, az elfagyott vagy szétmorzsolódott vízcsöveket, amelyek a falban vagy a kertben, a talajban-csendben szivárognak, sokszor egyáltalán nem vagy csak túlkésőn lehet észrevenni.
Szerencsére minden vízórán (vízfogyasztásmérőn) van egy kis jelzőkerék, amely folyamatosan mutatja, hogy azon víz folyik át.
Minél több víz áramlik át a vízórán, annál gyorsabban forog a jelzőkerék tárcsája.
Még akkor is forog, amikor a vízcsapból már csak egy nagyon vékony vízsugár folyik ki. Szigorúan véve ez a kerék még akkor sem áll meg, ha valamelyik vízcsap csak csepeg.
Forgása ugyan ilyenkor csigalassúságú, de a tárcsán lévő vörös háromszög vagy nyíl vándorlása, továbbá a fogyasztásnak a vízelvétel hosszabb szünete alatt bekövetkező változása egyértelműen arra utal, hogy valahol valami szivárog vagy, hogy pl. egy WC-tartály szelepe nem jól zár.
Időnként nézzünk rá ezekre ezért vízóránkra és figyeljük meg a tárcsa forgását.
Amikor pl. egy WC-tartályt éppen leürítettünk és az lassan újra megtelik, ez a folyamat a vízórán pontosan nyomon követhető. Ha egy hosszabb távollét pl. egy egész napos kirándulás előtt a vízóra állását pontosan leírjuk, akkor hazatérésünk után megnézhetjük, hogy az nem változott-e meg.
A legfontosabb az “x 0,0001” jelzésű, azaz a decilitereket mérő mutatón jelentkező fogyasztás összehasonlítása, ez a mutató a vízóramutató bal oldalán található (jelen típusnál).

A vízvezeték az utcai vízvezeték-hálózathoz vagy a házi vízellátó rendszerhez a házi összekötő csővel csatlakozik. A víz a vízórán át különféle csöveken jut el a fogyasztóhelyekig. Az összekötő cső és a vízvételi kifolyócsapok között számos fő és elzáró szerkezet (fő elzáró szelep szakaszelzáró szelep, légbeszívó szelep, vízleeresztő (víztelenítő) csap stb. )- később található.
A vízóra előtti fő elzáró szelep a Vízművek tulajdona, azt elzárni tilos. A vízóra utáni fő elzáró szelepet csak csőtörés esetén szabad elzárni.
Javításoknál a mellékelzárókat, a szakaszelzáró szelepeket csak csőtörés esetén szabad elzárni, azért, hogy a javítási, szerelési munkálatok időtartamára a többi fogyasztót a vízellátásból ne zárjuk ki.
A vízellátó csővezetékbe épített szerelvények között a szelepek (vízkifolyó szelep, áteresztő szelep, sarokszelep stb.) olyan szabályozó-,ill. elzáró szerkezetek,amelyek a szeleptányérnak az átfolyó nyílás körül kiképzett szelepülésre való rászorításával zárnak. Előnyük, hogy a nyitás és a zárás fokozatos, így a legalkalmasabbak az átáramló víz mennyiségének szabályozására.
A csapok a szelepekkel ellentétben 1/4 fordulattal, 90°-al működő elzáró szerkezetek. Előnyük, hogy a vízáramlással szemben alig okoznak ellenállást. Hátrányuk, hogy a negyed-fordulattal mellett bekövetkező hirtelen zárás vízlökést okoz, ami csőrepedést is előidézhet. A csapok között a legkorszerűbb a legkorszerűbb a gömbcsap. A csapok között kell megemlíteni a víztelenítő csapot, amely a földbe fektetett vízvezetékek elzárására és ürítésére alkalmas. A csap elzárásakor az erre kiképzett furaton a vízhálózat önműködően leürül.
Ezért alkalmazzuk ezt a szerelvényt a vízóraaknákban és a kerti csapó elzárására.