Kollégánk Diósdon járt egy családi házban, ahol a csőtörések egyik legkellemetlenebb fajtájával találkozott. A szépen felújított fürdőszoba falán ázás nyomok jelentkeztek. A csőtörés helyének bemérése után kollégánk nekilátott az elkerülhetetlennek bizonyuló bontásnak.
A kárt okozó acélcső minimális bontás után láthatóvá vált, ekkor derült ki, hogy a probléma nagyobb, mint azt mindenki remélte. A ház vízvezeték rendszere egy szakaszon rézcsőből készült. Ezzel nem is lenne semmi gond, de a rézcső szakasz után következett egy körülbelül 1,5 méter hosszú acélcső szakasz, amely az elektrokémiai korrózió hatására nagymértékben károsodott.

Mi az elektrokémiai korrózió?
Az ivóvízrendszerekben folyásirány szerint rézcsövet nem követhet acélcső, ugyanis a vízben oldott oxigén rézionokat szabadít fel, melyek az acélcső elektrokémiai korrózióját eredményezik. Amennyiben az acélcső folyásirány szerint a rézcső előtt található az elektrokémiai korrózió veszélye nem áll fenn.
Esetünkben ezt a 1,5 méteres szakaszt teljes hosszában cserélni kellett, hiszen időzített bombaként működött a fürdőszoba falába rejtve.
Napjainkban nem jellemző a horganyzott acélcső használata, sokkal korszerűbb és jobb minőségű anyagokkal dolgoznak a szakmában. A leggyakrabban alkalmazott csőtípusok épületen belül vezetett víznyomócső esetében a réz és az 5 rétegű műanyag cső.