A vízvezeték-hálózathoz használt csövek acélból, öntöttvasból, rézből, ólomból vagy sárgarézből készülhetnek.
A belső vízvezeték-hálózatokhoz nagyon régóta horganyzott acélcsöveket használnak. Csak épületen belül lehet alkalmazni, földbe semmiképp sem fektethető.
A cink sajnos rövid ideig nyújt védelmet a rozsdásodás megindulása ellen, ugyanis bizonyos idő után pontkorrózió képződik, melynek eredményeképp eltömődésre lehet hamarosan figyelmes.
Az aszfaltborítású csöveket hamar száműzték a használatból rövid élettartama miatt.
A horganyzott acélcsöveket menetes idomokkal csatlakoztatjuk egymáshoz mely temperált öntöttvasból készül.
Az acélcsövek előnye a műanyag csövekkel szemben a kis hő tágulás, a tűzállóság és nagy szilárdság.
Az utóbbi években megjelentek a korrózióálló acélból készült csövek, melyek tökéletesen alkalmazhatóak vízvezeték hálózat elkészítéséhez.
Nem vas fémekből készült csövek és idomok
Vörösrézből készítik manapság a leggyakrabban a csöveket és idomokat. Ez természetesen hideg-meleg víz szállítására is alkalmas.
Olyan részcsövek is alkalmazhatóak melyek a talajban is használhatóak, ezek a burkolt rézcsövek.
A csövek gyártásához használt nem vas fémek közé sorolható az ólom is, melyet ivóvíz vezetékekhez is használják (amit ónbéléssel látnak el) és ezeket forrasztással kapcsolják egymáshoz.
